Ma reggel megint felébredtem, de a telefonom levolt tegnap merülve ezért nem ébresztet fel... Nagyon megijedtem! Le van merülve a telóm. A faliórámra néztem. Huhh még van három percem hogy a suliba érjek. Úgí kezdtem el futni mintha az életemért futottam volna. Hát igen azért. Mert első óra matek. És Edit néni engem utál... Amikor beértem az osztályba pont akkor csöngettek. Villám gyorsan kivettem a matekomat és ledobtam a asztalra. 

- Mi az Betti? Megint otthon hagytad a táskád? - kuncogott Betti. 

- Le van merülve a telóm... - röhögtem már én is. És ekkor bejött Edit. Néni. Megált a tanári asztal előtt. Nem mondott semmit. Várt. Ki tudja mire?!

- A hetes? - üvöltötte. 

- Az én vok! - ment ki Bazsi. 

- Meg én. - jött utána Debi ( Debi onnan kapta a nevét, hogy Bazsi azt akarta mondani rá hogy debil, de nem mondta ki az L- betűt. 

- Akkor miért nem vagytok kint? - kiabálta. Persze lecseszte őket. Meg minket. De mi nem csináltunk semmit. 13 percig magyarázott aztán bejött Máté. 

- Csá. - csukta be az ajtót. 

- Hogy mondtad? - nézett rá Edit.

- Köszöntem. Hogy csá. - kacsintot Edit nénire. Na ekkor mindenkiből ki tört a nevetés. Ezután ordibálás következet Edit nénitől. És ide hivatta az ofőt és az igazgató nőt. És elmesélte nekik. Kapott ám rendesen. Kár hogy amikor szidta az igazgató nő, beleröhögött... Rossz fiú. 

- Ha mégegyszer érkezik rád egy panasz vagy késel, kapsz egy szaktanárit. - mondta az igazgató. És kiment az ofővel együtt. És pont akkor csengettek. Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Kiment a tanár és azonnal Mátéhoz mentem.

- Ez jó volt Máté. - biccentettem.

- Kösz. De hívj Mettnek. Ok? - nézett a szemembe.

- Miért? - mosolyogtam.

- Mert a Máté az egy sza* név. - mondta majd kiment a teremből. Hát oké. 

- Betti, ma meki? - kérdezte Szabi. Ó? Randi? Te jó ég! 

- Oké! - mondtam.

- Jön még Áki, Cinthy, Szabina...stb - na ennyi a randinak. 

- Oksi. - bólintottam. 

Elszáltak az órák. 

Mentünk a mekibe 12-en. 

Odaértünk. 

Mindenki rendelt. 

Leültünk egy asztalhoz. Beszélgettünk nevettünk. Mondjuk Szabina csak Szabin legeltte a szemét és ügyelt arra hogy amikor vicceset mond viccesen lökje meg. Hát...jó. Nyilt a meki ajtó és bejöt három srác. Mett és még két valaki akik biztos a haverjai. Eléggé bunkóknak néztek ki. Akik elment melletük direkt nekimentek... Szóval... Hát igen. Rendeltek. Aztán felmentek volna az emeletre ha Áki nem kiáltja hogy Mett. Szóval idejöttek mindhárman. Bemutta Mett nekünk a haverjait. Ennyi. 

- Király voltál matekon! - nevetett Cinthy. 

- Kösz. - biccentet felé. 

- Ja, meg egy nagy seggfej. - csúszott ki a számon. Erre felszaladt a szemöldöke. 

- Nem hiszem hogy így gondoltad óra után. - vonta meg a vállat és kaptam hozzá egy perverz vigyort.

- Pedig de. Lehet most megúsztad de ha kapsz három szaktanárit akkor repülsz. Ilyen a mi iskolánk. - mondtam. 

- Na és? - kérdezte. - Mindenhol mindenki ugyan olyan, minden csitri lány meg ,,menő" fiúk. 

- Hát persze. Majd meglájuk ha az utcára kerülsz. - mondtam és kivittem a tálcámat. 

- Mit látunk meg? - suttogta a fülembe Mett. A közeliségem, nagyon, nagyon... jón fura? Na mindegy.

- Azt hogy én nem foglak felengedni soha a lakásomba. - néztem rá. Ő is kidobta a szemetet. 

- Oké. Meglátjuk. - mondta és otthagyva engem vissza ment. Azután persze minden gyorsan elrepült. Mentünk haza. Együtt, csak Mették mentek másik úton. Mikor végre hazaértem annyira örültem hogy otthon vagyon. És kiderült hogy leckém is volt. Elaludtam matek írás közbe. Milyen jó hogy az ágyon írom!

Oldal: 2. Mekiiii
Betti Gimis Élete - © 2008 - 2024 - bettigimiselete.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat